Haza értem volna? Megérkeztem? Talán annyira vártam már egyes eseményeket az életemben, hogy teljesen belefeledkeztem a többi dolgaimba. Nem koncentráltam másra, csak a kitűzött célra. Most hogy történt valami, az amit vártam, már nem is tudom, hogy miért akartam annyira. Különös dolog ez. Nem érzem azt, hogy eléggé rászolgáltam, vagy hogy kiérdemeltem volna. Talán ez is csak egy újabb játék, amiben próbára tesznek.
Oly megszokott volt már az eddigi életvitelem, hogy nem érzem jól magam az újban. Vágytam rá, kimondhatatlanul és most hogy eljött, nem érzek semmi felemelőt. Igen, ez a legjobb szó rá: felemelő! Talán túlságosan megszokottá vált az a messziről jött idegen? Túl mély benyomást gyakorolt rám? Annyira, hogy mikor elment, még sem szabadultam meg tőle teljesen? Valahogy a részem lett.
Ez való nekem? Semmi más? Miért gondolkodok így? Kérdések és kérdések, amikre megint nincsenek válaszok. Újra fel kell fedeznem a dolgokat és megtapasztalnom azokat. Az az érzésem van, hogy csak is azért kaptam új reményeket az élettől, hogy megmutassa, hogy amire vártam, még sem olyan fontos. Nem számít annyira, mint amennyire én hittem. Akkor? Bele kell mennem és megtapasztalnom megint? Nem tudom...
Már csak abban vagyok biztos, hogy az idő múlik, rohan. Én meg egy helyben toporzékolok és visszatekintek a múltba, ahol már semmilyen válasz nem létezik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése