Otthon vagyok, haza értem. Megszoktam mindent, szeretek itt élni.
Sokszor képzeltem el milyen lehet. Volt időm ezen elmélkedni, mikor a céljaim felé rohantam. Minden egyes lépés, bár kicsinek tűnt, eszméletlen száguldás volt. Ha megálltam, hogy kicsit magamba nézzek, folyton a pillanatokat láttam, amiben éltem. Nem a valóság volt, még is én voltam.
Otthon vagyok, haza értem. Megszoktam mindent, szeretek itt élni.
A képzelet valósággá vált. Hajdani hévem és sebességem mára már a nullához közelít. De még sokszor emlékszem vissza azokra a pillanatokra, amikor ott voltam kint. Rohantam, kapkodtam, megálltam és pihentem, majd figyeltem amint a testem lassan elpárolog és bekebelezi egy könnyen jött fuvallat. Messze voltam az otthontól, a biztostól.
Itthon vagyok, haza értem. Megszoktam mindent, szeretek itt élni.
Gyakran járok még ki a mezőre. Ismerem minden szegletét. A növények ugyan úgy szólnak, a madarak ugyan úgy suhannak. Még érzem az illatokat is mikor otthon ülök. Ha lepihenek néha, megpróbálok visszaemlékezni. Egész örökkévalókat sűrítek egy pillanatba és tudom, hogy nem érdemes oda figyelni, hisz már itthon vagyok. Elzárva, bezárva ha akarom.
Itthon vagyok, haza értem. Megszoktam mindent...
