A DÖNTÉS

Én én vagyok, és tudom, hogy ez mivel fog járni. Sokat fogok szenvedni. Nehéz lesz, de én ezt akarom. Tudom mit vállaltam. Az élet nem csak egy rózsaszín buborék felhő. Bizonyítani akarok! Igen is sokat fogok szenvedni, meg fognak bántani, úgy fogom érezni, hogy nem fogom túl élni. Megszakad majd a szívem. Néha az egész világ ellenem lesz és én meg fogok tenni mindent ami csak tőlem telik. Sokat fogok szeretni. Sokan fognak szeretni. Sokan fogják azt kívánni, hogy bárcsak ne létezzek. Soknak fogom kívánni, bárcsak ne létezzen. Sokat fogok tenni másokért, mások is sokat tesznek majd értem. Lesz idő, amikor nem akarok majd élni és úgy érzem, rossz döntést hoztam. Lesz amikor megfordul velem a világ, és lesz amikor úgy érzem magam majd, mint egy hosszú és hideg éjszakán. De nem szabad elfelejtenem, hogy a hideg és a hosszú éjszaka után is felkel a nap, és hozza magával a meleget is. Nem szabad feladnom, mert akkor csalódást nyújtanék magamnak és annak is aki mind ezt létre hozta. Küzdeni kell azért, hogy boldog legyek, mert az nem jön magától. Nem szabad elfelejtenem, hogy ki is vagyok. Hogy miért nem? Mert én, én vagyok, és végig kell csinálni, mert ezt akartam, ezt a döntést hoztam, nem más vagyok, hanem csak is egy, a világ mindenség...

LÉTEZÉS NÉLKÜLI ÁLLAPOT

Vajon tudjuk mit vállalunk? Mi döntjük el azt, hogy mik és kik akarunk lenni? Oda áll elénk valaki a kezdetek kezdetén és megkérdezi tőlünk, hogy: "Mi akarsz lenni? Milyen életet akarsz?  Milyen álmokat szeretnél? Akarod, hogy ezek megvalósuljanak? Akarsz-e szeretni? Akarod-e hogy szeressenek? Akarsz-e szenvedni?" És vajon ezekre válaszolhatunk is ha egyáltalán léteznek? Ha tudnánk, mit vállalunk, ki választana olyat, hogy én szegény akarok lenni, szenvedni akarok, nem akarom, hogy szeressenek, nem akarok boldog lenni és nem akarok semmit sem elérni. Ki választana ilyet? Nyilván senki az élők, közül. De mi van ha az egy másik állapot? Egy tisztább. Ahol nincs hazugság, se bánat, se fájdalom, csak az őszinteség. Egy olyan állapot ahol túl látunk önmagunkon. Talán a buddhizmus által tanított megvilágosodáshoz tudnám hasonlíttatni. És ki tudja! Mi van akkor ha így is születünk meg? Csak a világ megváltoztat minket. Megismerjük a hazugságot, a bánatot, az erőszakot, a csalást, a bántást, az időt. Ha egy kicsit elgondolkodunk, és a dolgok mögé nézünk, megláthatunk dolgokat. Olyan dolgokat, amiket máskor, a hétköznapi életben nem veszünk észre. Jelentéktelennek tűnhetnek, de ha közelebbről, és más szemszögből vizsgájuk őket, teljesen más jelentést kaphatnak. Bizonyára mindenkinek voltak vagy lesznek ehhez hasonló élményei. Egy biztos. Mindannyiunkat az élet mozgat, és az is biztos, hogy mindenkinek másmilyen az élete, aszerint cselekszik vagy tesz dolgokat. De amíg nem tapasztaltunk meg semmit, addig hogy létezünk...