Az élet. Leegyszerűsítve... De hogy milyen is lehet egy másik ember szemszögéből? Belső utazás ez, amely egy képzeletből indul és a tapasztalatokig tart. A kezdetektől a végig és azon túl.

2010. december 18., szombat

A "SZELLEM" HALÁLA

Ki voltam én? Miért változott meg minden? Érzem, hogy más lettem. Megváltoztam egy olyan cél érdekében, amit én akartam. De már nem tudom miért. A szellemem küzdeni akar, de a testem felejteni. Szétesett... Egy teljesen más állapotban vagyok, ahol az "ÉN" erősebb mint a "SZELLEM". Egyre jobban érdekelnek a földi dolgok. Nem törődöm másokkal, nem érdekel ha más szenved, nem tudom milyen a másik helyében lenni. Annyira még emlékszem, hogy hajdanán volt egy célom, pontos tervekkel indultam, tudtam, hogy ki vagyok. De most minden megváltozott. Többé nem tudom mit akarok és hogy hol vagyok. Többé már nem tudom milyen ha nincsenek korlátaim. Be vagyok zárva. Be vagyok zárva egy olyan testbe amelynek csak korlátai vannak. Fel nem tudom fogni, hogy történhetett.
A tisztaság most már mocsok. Mindent elborító szenny. Amely rám borult és megfertőzött. Érettebbnek kell lennem, hogy fel tudjam fogni mi történt, ugyanakkor félek is. Félek, hogy addig mindent elfelejtek. Ami voltam feledésbe merül. Eltűnik a sötétségben...

2010. december 11., szombat

AZ "ÉN" SZÜLETÉSE

Immáron nem minden, hanem egy vagyok. Egy a sok közül. Megszülettem, és ezzel egy olyan állapot vette kezdetét, amiben az eddigi tudatom többé már nem létezik, nem létezhet. Hisz fel nem tudnám fogni emberi ésszel, amiben eddig voltam. A Krisztus-tudat immáron cél mint létezési alapforma. A körforgás, aminek a részese lettem, elindult. Nem fordulhatok vissza. Elhatároztam valamit. A mérhetetlen egykori bölcsességem tudta mi lesz és mit vállal.
Az életem során minden kihatással lesz rám. Befolyásolni fog az "én" tudat kialakulásában. Minden apró tényező. Egy cselekvés, egy mozdulat, egy esemény, egy érzés, egy szó, egy érintés... Érzem is a változásokat. Az emberek még nem vesznek komolyan, jelentéktelen vagyok. Hajdanán ott lehettem bárhol, most, csupán egy ágy és a vele járó kis hely a világom. Érzem hogy ki akarok törni, a szellemem újra szárnyalni akar, ki akarok törni ebből a börtönből. Az emberi tudat már hatással van rám. Nem is értek még sok mindent. Nehéz lesz megszokni, de bízok egykori önmagamban és elfogadom, hogy ezt választottam.