Immáron nem minden, hanem egy vagyok. Egy a sok közül. Megszülettem, és ezzel egy olyan állapot vette kezdetét, amiben az eddigi tudatom többé már nem létezik, nem létezhet. Hisz fel nem tudnám fogni emberi ésszel, amiben eddig voltam. A Krisztus-tudat immáron cél mint létezési alapforma. A körforgás, aminek a részese lettem, elindult. Nem fordulhatok vissza. Elhatároztam valamit. A mérhetetlen egykori bölcsességem tudta mi lesz és mit vállal.
Az életem során minden kihatással lesz rám. Befolyásolni fog az "én" tudat kialakulásában. Minden apró tényező. Egy cselekvés, egy mozdulat, egy esemény, egy érzés, egy szó, egy érintés... Érzem is a változásokat. Az emberek még nem vesznek komolyan, jelentéktelen vagyok. Hajdanán ott lehettem bárhol, most, csupán egy ágy és a vele járó kis hely a világom. Érzem hogy ki akarok törni, a szellemem újra szárnyalni akar, ki akarok törni ebből a börtönből. Az emberi tudat már hatással van rám. Nem is értek még sok mindent. Nehéz lesz megszokni, de bízok egykori önmagamban és elfogadom, hogy ezt választottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése