A "SZELLEM" HALÁLA

Ki voltam én? Miért változott meg minden? Érzem, hogy más lettem. Megváltoztam egy olyan cél érdekében, amit én akartam. De már nem tudom miért. A szellemem küzdeni akar, de a testem felejteni. Szétesett... Egy teljesen más állapotban vagyok, ahol az "ÉN" erősebb mint a "SZELLEM". Egyre jobban érdekelnek a földi dolgok. Nem törődöm másokkal, nem érdekel ha más szenved, nem tudom milyen a másik helyében lenni. Annyira még emlékszem, hogy hajdanán volt egy célom, pontos tervekkel indultam, tudtam, hogy ki vagyok. De most minden megváltozott. Többé nem tudom mit akarok és hogy hol vagyok. Többé már nem tudom milyen ha nincsenek korlátaim. Be vagyok zárva. Be vagyok zárva egy olyan testbe amelynek csak korlátai vannak. Fel nem tudom fogni, hogy történhetett.

A tisztaság most már mocsok. Mindent elborító szenny. Amely rám borult és megfertőzött. Érettebbnek kell lennem, hogy fel tudjam fogni mi történt, ugyanakkor félek is. Félek, hogy addig mindent elfelejtek. Ami voltam feledésbe merül. Eltűnik a sötétségben...

AZ "ÉN" SZÜLETÉSE

Immáron nem minden, hanem egy vagyok. Egy a sok közül. Megszülettem, és ezzel egy olyan állapot vette kezdetét, amiben az eddigi tudatom többé már nem létezik, nem létezhet. Hisz fel nem tudnám fogni emberi ésszel, amiben eddig voltam. A Krisztus-tudat immáron cél mint létezési alapforma. A körforgás, aminek a részese lettem, elindult. Nem fordulhatok vissza. Elhatároztam valamit. A mérhetetlen egykori bölcsességem tudta mi lesz és mit vállal.

Az életem során minden kihatással lesz rám. Befolyásolni fog az "én" tudat kialakulásában. Minden apró tényező. Egy cselekvés, egy mozdulat, egy esemény, egy érzés, egy szó, egy érintés... Érzem is a változásokat. Az emberek még nem vesznek komolyan, jelentéktelen vagyok. Hajdanán ott lehettem bárhol, most, csupán egy ágy és a vele járó kis hely a világom. Érzem hogy ki akarok törni, a szellemem újra szárnyalni akar, ki akarok törni ebből a börtönből. Az emberi tudat már hatással van rám. Nem is értek még sok mindent. Nehéz lesz megszokni, de bízok egykori önmagamban és elfogadom, hogy ezt választottam.

SZÜLETÉS/ÚJJÁSZÜLETÉS

Megbékéltem a dolgokkal. Minden egyértelmű körülöttem. Van egy út, amit meg kell majd találnom és végig kell járnom. Most még egy energia vagyok, egy gondolat. A földi világban nem is létezem, pusztán egy halovány gondolat talán. A szellemvilágban nem egy vagyok, hanem én vagyok a minden. Elkezdődik, és én akarom, hogy elkezdődjön. Egy olyan folyamat kezdődik, amikor is a szellemem testet ölt. Felveszi a testi korlátokat, ahol határokba ütközhet. Többé nem szárnyalhatok, nem juthatok el sehova a gondolat útján. Érezni fogok, örülni és szenvedni. Megtapasztalom milyen az, ha egy leszek a sok közül. Már érzem. Az egész lényem, mintha felforrt volna. Igen, itt van! Érzem ahogy belém hatol. Már képes vagyok felfogni, milyen az, amikor fizikai dolgok érnek.

Most érzem, hogy nyugalom van körülöttem. Nagyon sokáig tart. Nem értem mi történik. Olyan, mintha be lennék zárva, de folyton alakulok. Nem a körülöttem lévő dolgok változnak, hanem bennem megy a változás. Már képes vagyok mozogni. Megtapasztalom a korlátaim első akadályát. De most olyan furcsa érzésem van. Mintha történne valami. Érzem ahogy változik a börtönöm állapota. Valami hideg és világos dolog közeledik felém...

A DÖNTÉS

Én én vagyok, és tudom, hogy ez mivel fog járni. Sokat fogok szenvedni. Nehéz lesz, de én ezt akarom. Tudom mit vállaltam. Az élet nem csak egy rózsaszín buborék felhő. Bizonyítani akarok! Igen is sokat fogok szenvedni, meg fognak bántani, úgy fogom érezni, hogy nem fogom túl élni. Megszakad majd a szívem. Néha az egész világ ellenem lesz és én meg fogok tenni mindent ami csak tőlem telik. Sokat fogok szeretni. Sokan fognak szeretni. Sokan fogják azt kívánni, hogy bárcsak ne létezzek. Soknak fogom kívánni, bárcsak ne létezzen. Sokat fogok tenni másokért, mások is sokat tesznek majd értem. Lesz idő, amikor nem akarok majd élni és úgy érzem, rossz döntést hoztam. Lesz amikor megfordul velem a világ, és lesz amikor úgy érzem magam majd, mint egy hosszú és hideg éjszakán. De nem szabad elfelejtenem, hogy a hideg és a hosszú éjszaka után is felkel a nap, és hozza magával a meleget is. Nem szabad feladnom, mert akkor csalódást nyújtanék magamnak és annak is aki mind ezt létre hozta. Küzdeni kell azért, hogy boldog legyek, mert az nem jön magától. Nem szabad elfelejtenem, hogy ki is vagyok. Hogy miért nem? Mert én, én vagyok, és végig kell csinálni, mert ezt akartam, ezt a döntést hoztam, nem más vagyok, hanem csak is egy, a világ mindenség...

LÉTEZÉS NÉLKÜLI ÁLLAPOT

Vajon tudjuk mit vállalunk? Mi döntjük el azt, hogy mik és kik akarunk lenni? Oda áll elénk valaki a kezdetek kezdetén és megkérdezi tőlünk, hogy: "Mi akarsz lenni? Milyen életet akarsz?  Milyen álmokat szeretnél? Akarod, hogy ezek megvalósuljanak? Akarsz-e szeretni? Akarod-e hogy szeressenek? Akarsz-e szenvedni?" És vajon ezekre válaszolhatunk is ha egyáltalán léteznek? Ha tudnánk, mit vállalunk, ki választana olyat, hogy én szegény akarok lenni, szenvedni akarok, nem akarom, hogy szeressenek, nem akarok boldog lenni és nem akarok semmit sem elérni. Ki választana ilyet? Nyilván senki az élők, közül. De mi van ha az egy másik állapot? Egy tisztább. Ahol nincs hazugság, se bánat, se fájdalom, csak az őszinteség. Egy olyan állapot ahol túl látunk önmagunkon. Talán a buddhizmus által tanított megvilágosodáshoz tudnám hasonlíttatni. És ki tudja! Mi van akkor ha így is születünk meg? Csak a világ megváltoztat minket. Megismerjük a hazugságot, a bánatot, az erőszakot, a csalást, a bántást, az időt. Ha egy kicsit elgondolkodunk, és a dolgok mögé nézünk, megláthatunk dolgokat. Olyan dolgokat, amiket máskor, a hétköznapi életben nem veszünk észre. Jelentéktelennek tűnhetnek, de ha közelebbről, és más szemszögből vizsgájuk őket, teljesen más jelentést kaphatnak. Bizonyára mindenkinek voltak vagy lesznek ehhez hasonló élményei. Egy biztos. Mindannyiunkat az élet mozgat, és az is biztos, hogy mindenkinek másmilyen az élete, aszerint cselekszik vagy tesz dolgokat. De amíg nem tapasztaltunk meg semmit, addig hogy létezünk...